„Casus est vis maior cui humana infirmitas resistere non potest.”
A római jog szerint a vis maior olyan erőt, eseményt jelent, „amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni.”
Ellenállhatatlan, elemi erő, abszolút jellegű események, azaz nem az egyes emberekhez viszonyítjuk az eseményeket, hanem azt nézzük, hogy akadhat-e egyáltalán olyan ember, aki az adott eseményt el tudná-e hárítani.
Vis maiorért, általában senki sem felel, kivéve, ha
• (a) azt valaki szerződésben vállalta, vagy
• (b) a vis maior az adott félnek felróható okból keletkezett.
A vis maiort a római jog a felelősségi körökön kívül, a veszélyviselés körében tárgyalja, és a vis maior okozta következmények viselését illetően a casum sentit dominus elvet, azaz a tulajdonos viseli a saját maga kárát.
Az alap feltevés a polgári jogban, hogy a szerződéseket a felek azzal a céllal kötik meg, hogy azok a szerződésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően, azaz szerződésszerűen teljesedésbe menjenek.
Vannak azonban olyan helyzetek, hogy a szerződéskötést követően a felek szerződéses jogviszonyában olyan lényegi változás történik, amely által a szerződés teljesítése a továbbiakban nem várható el valamely féltől, vagy vis maior esetén akár bármely féltől.
Jelenleg még a jövő zenéje, hogy a bírói gyakorlat miként fogja kezelni az elmúlt hónapok koronavírus okozta szerződéses jogvitákat, azonban a felek részéről az együttműködési keretrendszerükön belül az elvárható magatartást illetően fontos tényezőként szerepelnek a polgári jogi olyan alapelvei, mint a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének betartása, illetve az értesítési, valamint kárenyhítési kötelezettség.
Fontos hangsúlyozni, hogy a koronavírus okozta jelenlegi helyzetben a kompromisszumos megoldásokra érdemes törekedni, és ezáltal a szerződések módosítása, esetleges arányosítása válik megfontolandóvá.*
*MINDEN JOG FENNTARTVA. Jelen blogbejegyzés nem használható fel és nem jogi tanácsadás célját szolgálja, és nem keletkeztet ügyvédi megbízást. Kérdés esetén forduljanak hozzánk bizalommal.